2.fejezet

Újra találkozunk

(Emily Meyer szemszögéből)

Felkeltem.Ez egy átlagos napnak indult,de már most reggel sem volt az...szerencsére.Mert arra ébredtem,hogy az ablakomon a nap süt be. Gyorsan felöltöztem,fogatmostam, felkaptam az iskolatáskámat és bezártam a házat. Aztán beszáltam az autómba és elindultam a suliba.Mikor beparkoltam a suliparkolóba azonnal bementem a suliba és leültem a helyemre,mert mire ideértem elkezdett esni.Most biológia óránk van.Még nem csöngetett be. Egy lány odajött a padomhoz és megszólított:

-Szia,te biztos Emily Meyer vagy,ugye? Én Stefani vagyok!-s kezetfogtunk.

-Szia,igen én vagyok Emily. Örülök,hogy megismertelek Stefani. Nem ülsz mellém?-kérdeztem kedvesen.

-Sajnos nem lehetséges,mert melletted már ülnek...-elcsengesedett, nem tudtam mi baja lehet.

-De mégis ki??-kérdeztem kíváncsian.

-Hát Edward Cullen.-elmosolyodott és leült a helyére.

Szóval Edward...az áruházból.Becsöngettek.Bejött a tanár és szerencsére nem kellett bemutatkoznom,csak azt mondta,hogy van egy új osztálytársuk a többieknek és megmondta a nevemet. Edward egéssz idő alatt bámult engem és akármilyen meglepő meg is szólított:

-Szia Emily.Engem te már ismersz,igaz?-gyönyörű aranybarna szemeivel nézett rám.

-Szia Edward!Igen ismerlek.-szerencsére mikor ezt kimondtam azonnal kicsengetett,én a könyveimet csak egyszerűen és gyorsan besöpörtem a táskámba.Mentem ebédelni. És ekkor Edward mglátta,hogy csak egyedül ülök az asztalnál Stefani-val.És nagy meglepetésemre ideült hozzánk.S így szólt:

-Sziasztok csajok!-ahogy ezt a szót kimondta Stefani azonnal elment egy másik asztalhoz,ahol a többi barátja ült.

-Szia Edward,mit akarsz?-kérdeztem,bár nem bántam,hogy ideült.

-Hát csak beszélgetni jöttem.-mosolygott.

-És mégis miről?-a haja úgy nézett ki mintha ma még nem fésülködött volna,de annyira elbűvölő volt.

-Nem tudom.-nagy csend lett.Mikor éppen nyúltam volna az innivalómhoz,hogy iszok egy kicsit megfogta a kezem.Annyira,de annyira hideg volt a keze,hogy azonnal elrántottam.

-Edward jéghideg a kezed!-kiáltottam fel,de szerencsére nem figyelt rám senki.

-Tudom.-szólt vissza lazán,nem volt benne semmi félelem vagy feszültség.

-Nah,rendben én megyek.Most lesz torna órám.-ez elég szánalmas kifogás volt,de bevált.

-Rendben,szia!-nevetett.

-Szia!-felkaptam a táskámat és siettem a torna órára. Mikor félúton voltam Stefani is csatlakozott hozzám és elkezdett kérdezősködni:

-Na Emily,mesélj! Mi van közted és Edward között?-hirtelen jött ez a kérdés...

-Semmi!!-kiáltottam és mindenki rámnézett aki velünk jött tesire.Ez nagyon ciki helyzet volt ezért elkezdtünk Stefanival gyorsabban menni.

-És Emily nincs kedved eljönni velem péntek este egy disco-ba?-kérdezte.

-Őőő....Hát,mit árthat? Persze,elmegyek.-szívesen mondtam igen,mivel úgyis csak unatkoztam volna.

Odaértünk tesire.Most sajnos kézilabdáztunk,amit utálok! Alig vártam,hogy vége legyen az órának.Mikor vége lett azonnal siettem a parkolóba és hazamentem a kocsimmal.Bementem a házba és lepakoltam a cuccaimat.Átt kellett öltöznöm,mert tiszta víz voltam. S lementem a földszintre valamit enni. Aztán leültem a TV elé. 11 óráig néztem a tévét és aztán mentem aludni. Másnap borús időre ébredtem.Ez elszomorított. Péntek van. Elmentem a suliba. A parkolóban megláttam Edwardot és bármilyen meglepő nem  köszönt nekem.Még amikor ebédelni mentünk akkor sem szólt hozzám,még rám se nézett. Mi baja lehet? Ezen töprengtem egéssz nap,de nem jutottam semmire. Vége van a tanításnak. Stefani-val megbeszéltük,hogy nyolcra jön értem, mivel megyünk bulizni,mint már mondtam. Elkészültem.Egy gyönyörű tunikát vettem fel.Már jött is Stefani.Mikor begérkeztünk a discoba akkor leültünk a bárpulthoz. És hátafordultam mikor megkaptam a colámat amit kértem.És kit látnak szemeim..hát Edward Cullen-t.Felém és Stefani felé közeledett egy magas sráccal együtt. Annak a srácnak fekete haja volt,erős és ő is szintén jóképű.Csak közeledtek és közeledtek.Ideértek hozzám.


Ebben a ruhában volt Emily: 
Stefani: